A nádtetõs, szabadkéményes, boltíves tornácú ház a Balaton-vidék jellegzetes építési stílusát õrizte meg az 1850-es évekbõl. Helytörténeti kiállítást, és a paraszti háztartás használati eszközeit tekinthetik meg a látogatók.

A helyi kulturális élet központja, idõszakos kiállításokkal, szakkörökkel, klubokkal, és számos érdekes programmal várja mind a helybeli mind az idelátogató érdeklõdõket.

Három éve mûködik jelenlegi helyén a közel ötszáz éves óparokia épületében a nagyközségi könyvtár. A betérõk közel 20 ezer kötetes könyvállományból, több napilapból, s számos folyóiratból válogathat. Mindemellett fonótéka /lemezhallgatás/ ,és változatos programok sora garantálja a látogatók felhõtlen, s egybe tartalmas szórakozását.

A templom alapkövét 1815. május 11-én helyezték el. A toronyban lévõ harangok közül a legnagyobbat Szent István király és Orbán pápa képe díszíti. A korona felajánlását ábrázoló oltárkép Pribék István adományaként került a templomba, a három mennyezeti freskót pedig, 1907-ben Jánosi Gusztáv püspök megrendelésére Graits Endre festõmûvész készítette. A templom udvarán nyaranta komolyzenei hangversenyeket rendeznek.

A templomot 1658-1660 között építették, a korábban e helyen álló katolikus templom romjaira. A tornyot 1739-ben emelték a nyugati oldalhoz, majd 1844-ben magasabbra építették. Ekkor a toronysisak új faszerkezetére bádogtetõ került, legtetejét pedig egy díszes gomb ékesítette, amelybe egy hosszúkás üveget helyeztek, abba egy emlékiratot fektettek, majd lepecsételték.

A kenesei Magas-part /Soós-hegy/ ékessége a már messzirõl is jól látható Soós Lajos emlékoszlop, mely 1927 óta magasodik a domb tetején. Barlangok taglalják a meredek hegyoldalt, amiket a népnyelv Tatárlikaknak nevez. Azt tartják róluk, hogy a tatárok elõl menekülõk vájták õket a partoldalba, késõbb a török elõl is ide bujdostak a helybeliek. Kezdetben a falu lakossága csak veszély esetén kereste fel, késõbb a szegények lakásként használták, majd a XIX. század elején a halászok tartották itt munkaeszközeiket.

Május végén, június elején virágzik a tátorján /Cambre tataria/, mely Európában is szinte egyedülálló növényritkaság. Községünk büszkesége a Soós-hegy lankáin mézillatú virágaival pompázó tátorjános. Ez a körülbelül derékmagasságú, gazdagon elágazó, terebélyes növény, igen magas C-vitamin tartalmú, a XVII: században Erdélyben csemegeként fogyasztották. A XIX. században csaknem teljesen kipusztult, szigorúan védett növény!